Tudjátok mennyiszer mondják ezt nekem?

Szinte mindig. Az esküvői párok, főleg a menyasszonyok, meg vannak róla győződve, hogy az "elkapott" képeken jobban néznek ki, mint a "beállított" képeken. Mit mond erre az a fotós aki imádja a beállított képeket, és aki minden szabad idejét ezeknek a gyakorlására szánja? Én azt modnom mindig nekik, hogy ők nem a beállított képeket nem szeretik, hanem nem szeretnek beállítottnak tűnni.

Világszerte, és Magyarországon is óriási divat ma a riporteri esküvőfotózás. Talán azért mert az esküvőfotósok döntő többsége Magyarországon valamiféle riporteri képzésben részesült. El tudják kapni a pillanatokat. Ezzel nincs is baj. De azt nem szabad elfelejteni, hogy az esküvő fotózás, legyen az bármilyen stílus, alapvetően portréfotózás, hiszen embereket fotózunk! Valahol olvastam olyat is, hogy némelyik fotós "megérzi" mi fog történni a következő pillanatban. Az ilyen fotósokat csak csodálni tudom. Nagyon szerencsések, talán lottózásban is ki kellene próbálni ezt a tehetségüket.

De. Ha egy esküvői fotós nincs tisztában a portréfotózás és portréfestészet több évszázados szabályaival, nagyon nagy szerencse kell hozzá, hogy az "elkapott pillanatok"-ban az alanyok a lehető legelőnyösebben legyenek megörökítve. Én nem szeretném a fotózásokon a szerencsére bízni minden képemet, és rettegnék, úgy beállított képeket csinálni, hogy fogalmam sincsen hogyan akarom lefotózni az ifjú párt. Ezért folyamatosan gyakorlom és tanulom a sokak által "sablonos"-nak titulált klasszikus portrézást, elsősorban ezért is építettem a stúdiómat!

Az én egyetlen célom mind az elkapott, beállított, és stúdió képeimen az alap portrétechnikákat alapul véve fotózni, úgy hogy az alanyaim a lehető legszebben és a legtermészetesebben legyenek lefotózva. Az alábbi képek mind beállítottak.